13. fejezet

/Bella szemszöge/

Amikor felébredtem, a nappaliban feküdtem a kanapén. Két hűvös kéz fogta a kezemet, míg másik kettő a fejemnél matatott valamit. Az első kezek Edward kezei. Ebben biztos voltam. Ezek a kezek lassan elengedtek, majd ahogy a fejemnél lévők eltávolodtak, gyengéd puszit éreztem a homlokomon. Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű, arany színű szempárral találtam szembe magam. Elmosolyodtam, ahogy az angyal is. Aztán márvány ajka az enyémekre tapadt. Ismét eltolt magától, nehogy megsebezzen. Nem lehet igaz. Már megint. Amint vámpír leszek, egy egész éjjelen át fogom smárolni, megállás nélkül. Vagy még tovább.
-Hallottam, szerelmem. -figyelmeztetett Edward a féloldalas mosolyával. Na tessék. Egy pillanatra nem figyelek a pajzsomra és máris elárultam a tervemet. -Teljes mértékben támogatom a javaslatot.
-Mibe vagy benne? -szólalt meg a háttérből Emmett. -Talán újabb szex? Legalább azt várd meg, amíg megszületik a gyerek. Utána annyit szexelsz vele, amennyit akarsz. -röhögte el magát. Mintha egy medve üvöltene egyfolytában.
-Fogd be, Emmett! -kiáltott rá az egész Cullen család. Rose még tarkón is csapta többszörös férjét, hogy ne szóljon be.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Edward újra felém fordulva.
-Teljesen jól. EJ lenyugodott. Csak...
-Csak mi?
-Csak kényelmetlen ez a merevítő. - mutattam a csípőm felé. Mondatom meghozta a hatását. Újra felhangzott Edward csodálatos nevetése.
Egy ideig elgondolkodtam.
-Mondtál valamit, kedvesem? -kérdezte Edward pár perc csend után.
-Nem. -feleltem.
-És mit gondoltál az előbb?
-A boldog családunkra gondoltam. Rád, rám és a kis rugdosódómra. -mondtam megérintve a pocakom.
-De akkor ki gondolt Bellára? -kérdezte Edward összezavarodva. -Mármint rajtam kívül.
Mindenki bőszen tiltakozott. Valaki azonban odabentről rugdosni kezdett.
-És most meg az emberi vér. Ki csinálja ezt?
Ösztönösen összehúztam magam a fájdalomtól. Támadt egy ötletem. Ahelyett, hogy kimondtam volna, az összezavarodott Edward felé nyúltam. Szerelmem közelebb hajolt, én pedig állánál fogva a pocakomra helyeztem a fülét. A lurkó bent megállt.
-Ez hihetetlen. -suttogta.
-Hallod a pici gondolatait? -kérdeztem izgatottan.
-Bizony. -büszkélkedett nagy mosollyal az arcán.
-És mit mond?
-Szeret téged. -mondta Edward lágyan. -Ki az, aki ne szeretne?
Elpirultam.
-És a hangodat is szereti.
-Lenyűgöző. -mondtam kicsit hangosan. Talán túl hangosan is. Egy erőteljes rúgást kaptam válaszul. Megrándultam tőle.
-Bella. -szólt rám Edward. -Halkabban! Megijesztetted. -mondta és kezét arra a helyre helyezte, hol a kicsikém az előbb megrúgott. Elkezdte gyengéden masszírozni, ami nyugodtsággal töltött el.
-Bocsi, baba. -mondtam és simogatni kezdtem a hasam felső részét.
-Az én hangomat is szereti.
-Ez természetes. A tiéd az univerzum legszebb hangja. Ki ne szeretné? -megragadtam szabad kezét és apró csókot adtam rá. Edward elvette a fülét a pocakomról és közelebb húzódott hozzám. Háttérben Emmett fujjogott.
Kíváncsi lennék, ő hogyan csókolózik Rose-zal... Akkor nekem lenne lehetőségem fujjogni.
-Helyes. Ők sokkal rosszabbak. -mosolygott Edward kimondatlan kívánságomon. Én is kuncogtam vele.
-Szeretlek. -suttogta a fülembe. Én pedig lehajtottam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem a szó.
-És is szeretlek. -suttogtam a mellkasába kicsit megkésve. Elárasztott bőrének édes, bódító illata, amitől azt se tudtam, mi a nevem. Edward gyengéden ajkaim után nyúlt és vad táncba kezdtek. Azonban, mint mindig, most sem tartott túl sokáig a csókunk, mert elhúzódott.
-A pici szomjas. Azt mondja, szeretne egy kis vért. -közölte.
-Rendben. Rose! -fordultam leendő sógornőm felé. -Hoznál egy kis nullás vért? -kérdeztem.
-Máris. -azzal elsuhant. Pár perc múlva egy nagy pohárral tért vissza, benne szívószállal.
-Tessék. -adta át nekem a poharat. Kivette a szívószálat és meghúztam a csészét. Kicsit meleg volt, de nem zavart. Minél előbb bevágom, annál előbb lesz elégedett a kisbabám.
-Így már jó. Ugye, EJ? -kérdeztem, mikor a pohár kiürült.
-"Anyu! Ne nézz engem fiúnak! Én lány vagyok. Nem EJ, hanem Renesmee. Re-ness-mee." -idézte Edward tökéletes Renesmee hangon.
-Bocsi, Renesmee. -mondtam a pocaklakómnak. -Többet nem fog előfordulni. -szégyelltem el magam.
-Tehát nekem lett igazam. -jelentette ki Edward büszkén.
-Miben is? -kérdeztem. Sok mindenben van igaza, de most őszintén nem tudom, miben tévedtem már megint.
-De vicces. -nevetett. -Mindketten ugyanazt kérdeztétek, és még egyszerre is. -kuncogott tovább.
-Szóval, miben lett igazad?
-Abban, hogy a pocaklakód lány. -válaszolta egyszerűen és lényegre törően.
-Bevallom, nyertél. -ismertem be. Legyen neki gyereknap...
-Így van. -büszkélkedett felszegett fejjel.
-Amikor átváltoztatsz, biztosan legyőzlek valamiben. -ígértem. Éreztem, hogy így lesz. Valamiben, amiben ő a legjobb a Cullenek közül.

Remélem tetszett. Várom a komikat ide is és az előzőhöz is. Na meg az Átalakítalak 1. fejezetéhez is. Írjatok komit, pls.
Puszi: Betty