4. fejezet /Bella szemszöge/

Már két hete Esme szigetén vagyunk. Egy hete Edward kitalálta, hogy mi lenne, ha ő tartaná nekem az iskolai órákat, mivel nem mehetek vissza egy ideig Forks-ba. Én készségesen belementem, mert tudom, hogy Edwarddal még egy tanítási óra is lehet érdekes. Nagyon örült a döntésemnek, úgyhogy még aznap összeállította az órarendem. Matek, angol, töri, spanyol, biológia és más természettudományi tantárgyak szerepeltek a napirendemen. Már másnap ébresztett engem reggel.
-Kicsim! -szólított meg. Még félálomban is nagyon jó volt hallgatni édes hangját. -Ideje suliba menni. -mondta viccesen. Gyorsabban, mint általában, kikeltem az ágyból, átöltöztem és a konyhaasztalhoz ültem. Kedvesem csak nevetett sürgős tanulhatnékomon.
Első órám történelem volt. Edward mindent részletesen elmagyarázott az egész általános iskolai anyagból, hogy megértsem, ha eddig nem bírtam. Úgy gondolta, így sokkal hatákonyabban tud majd nekem bonyolultabb dolgokat is elmagyaázni. És teljesn igaza volt. Miután teljes mértékben megértettem egy-egy esemény alapját, már jobban átjárt a történet mélysége. Például, hogy miért váltották le ezt a vezetőt arra, vagy milyen indítékai voltak a felkelőknek a felkelésre.
A mai óra anyaga az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Peches nép a magyar. -gondoltam magamban. Szerencsétleneket mindig elnyomta valaki. A tatár, a Habsburg, a török, a osztrák és a szovjet. Szinte sosem voltak szabad, független ország.
-Figyelsz te rám, Bella? -kérdezte kicsit megbántódva kedvesem.
-Persze, csak végiggondoltam, mit tanultam eddig a magyarokról. -válaszoltam.
-Rendben, szóval... -kezdte Edward. -A múltkor a Rákosi-rendszerről tanultunk. Melyik pártból került ki Rákosi Mátyás?
-A kommunista pártból. -vágtam rá.
-Úgy van. 1956-ban azonban leváltották Rákosit és a helyére Gerő Ernő lépett. -magyarázta. Valahogy Edwardnak van egy bizonyos magyarázási módszere, amit ha az ember hallgat, megérti a lényeget.
-Ez a miniszterelnökváltás nem tetszett a népnek, mert Gerő ugyanolyan keménykezű politikus volt, mint Rákosi. A vártozásért az egyetemisták kezdtek tenni. 16 pontba szedték követeléseiket. Köztük volt, hogy Nagy Imre vezetésével indítsanak új kormányt és hogy távolítsák el az országból a szovjet csapatokat.
Én mindezeket bőszen írtam.
-Végül október 23-án indult meg tüntetés délután 3-kor a Petőfi-szobornál és a Bem-téren.
Edward még hosszasan taglalta, mi történt 1956-ban Magyarországon. Mindent végigvettünk, ami fontos volt. Az óra végén a szokásos kérdezz-felelek jött.
-Mi történt október 24-én? -kérdezte kedvesem.
-Öhm... -gondolkodtam el. Ránéztem a majdnem két oldalas jegyzetemre. Ott virított a megoldás kihúzva szövegkiemelővel. -Nagy Imrét miniszterelnökké választják. -mondtam.
-Helyes. És hol voltak hevesebb ellenállások, mikor megérkeztek a szovjet tankok?
Erre tudtam a választ.
-Baros tér, Széna tér, Kilián-laktanya, Korvin köz, Tűzoltó utca és Mester utca. -kezdtem sorolni, mire Edward mosolyogni kezdett.
-Remek. A mai anyaggal végeztünk. -zárta le a témát Edward. -Délután még egy kicsit biológiázunk.
Én csak bólintottam. Beleraktam a jegyzeteket a töris mappámba, majd feltettem a direkt nekem készített tanulósarok egyik polcára. Nagyon otthonan éreztem magam ott. Teljesen úgy nézett ki, mint a Forks-i íróasztalom. A parafatáblákon a képeim lógtak az órarendem körül. Ott volt többek között egy kép Mikeról, Jessicáról, Angeláról, Benről és Ericről, valamint egy kép rólam és Edwardról. Hamar eljött a délután. Ismét a konyhaasztalnál találtam magam.
-Ma az ember szaporodását fogjuk tanulni. -kezdte Edward. Én fülig vörös lettem ettől a kijelentésétől. Kedvesem felvillantotta félholdas mosolyát, majd folytatta.
-Bella, tudom, hogy kényes téma, de erről is beszélnünk kell! -mentegetőzött Edward.
-Rendben. Essünk túl rajta! -mondtam majd nagy levegőt vettem és kifújtam.
Edward lassan magyarázta el az egész történetet. Kicsit hosszúra nyúlt, mert minden második mondatánál elpirultam. Végül nem kérdezett semmit ismétlésképpen. Megértettem, de mégis fura volt a fiúmtól hallani ezeket. Épp az ágyon feküdtem az Üvöltő szeleket olvasva, miközben Edward a mellkasomon feküdt és a szívverésemet hallgatta. Egyszer csak megszólalt a telefon. Edward feltápászkodott, majd felvette. Nem hallottam a beszélgetésből semmit, csak annyit tudtam biztosan, hogy Alice hívta. Kedvesem miután lerakta a telefon, rám nézett és egy nagyot sóhajtott.
-Mi történt? -kérdeztem.
-James már nem fenyeget minket. -közölte ünnepélyesen. Én is fellélegeztem egy picit, ám Edward folytatta. -De Victoria bosszút esküszött. -fejezte be.
Emiatt egy kicsit elszomorodtam. De Edward pillantása egyáltalán nem tükrözte ugyanezt. Sőt, még mosolygott is. Valamit titkolhat előlem. De vajon mit? Egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy talán szeretné, ha én is harcolnék velük Victoria ellen. De ez képtelenség. Ismerem Edwardot. Sohasem változtatna át. Mi lehet akkor a mosoly tárgya?
-Ma este elmennék Rióba. Itt hagyhatlak egyedül éjszakára? -kérdezte félve. Rögtön az ugrott be: "Nem. Maradj velem!" De hagynom kell elmenni.
-Oké. -adtam meg magam.
-Sietek vissza, ahogy tudok. -ígérte.
A nap további részét olvasással töltöttük. Vagyis igazából lementünk a tengerpartra, ahol egy szál bikiniben napoztam Edward kedvéért, miközben olvastam az Üvöltő szeleket. Edward mellettem feküdt és ő is olvasott valami titokzatos borítású könyvet. Nem derült ki, hogy mit. Alkonyatkor gondoltam, már nem érdemes olvasnom, mert mindjárt besötétedik. Kedvesem hirtelen felkapott és nagy mosollyal nézett rám.
-Szeretnél egy esti fürdőzést? -kérdezte a tenger felé intve.
-Kössz, nem.
-Akkor irány a ház, kisasszony.
Letett a földre, mire én nekiiramodtam. Természetesen 10 lépés után megbotlottam és beleestem a homokba. Edward felsegített, miközben küzdött a nevetés ellen.
-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy kék bikiniben? -kérdezte vágyakozással teli szemmel.
-Nem. Nem mondtad még. De köszönöm. -azzal apró csókot adtam mosolyra húzódó ajkaira. A további eséseket elkerülve lassan sétálva indultam el a ház felé. Edward szorosan a nyomomban volt. A hálószobába érve levetettem magam az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem. Kedvesem a konyha felé indult, majd pár perc múlva visszatért egy kis rántott hússal, krumplipürével és salátával.
-A vacsora tálalva. -adta át nekem a tálcát. Készségesen enni kezdtem, mire Edward elrohant és a pizsimmel tért vissza. Szintén kék színű volt úgy, ahogy a fürdőruhám is. Miután a vacsival végeztem, elballagtam zuhanyozni. Ma igazán jól esett a hidegebb zuhany. A napon kicsit kimelegedtem. 10 perc után kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem egy törölközőt és kisétáltam a nappaliba. Edward épp a Seattle és környéki híreket nézte. Elmentem mellette és a szobában átöltöztem. Bebújtam a párnák közé, majd Edward megjelent mellettem.
-Későre jár, drágám. Ideje eltenned magad holnapra! Jó éjszakát! -mondta és elkezdte dúdolni az altatómat. Nem sok kellett nekem. Szemeim lecsukódtak és elaludtam. Az utolsó, amire emlékszem, hogy Edward feláll mellőlem és lemegy.

Remélem tetszett. Komikat, ha lehetne!
Puszi: Betty