16. fejezet

/Bella szemszöge/

Eltelt felettünk a nyár. 3 hónaposak a gyerekek, de már mintha 10 évesek lennének. Mindketten kezdenek felnőni. Éretten gondolkodnak és nagyon jóban vannak. Én visszafogytam az eredeti méretemre Alice segítségével, ezért elmentünk a szabóhoz, hogy megcsinálja a ruhámat. Ahogy hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, úgy lesz minden. De a nászútunk helyszínét Edward nem akarja elárulni. Ez így van rendjén, még ha fúrja is az oldalam a kíváncsiság.
Nyaralni is voltunk. Mind a 4-en. Esme szigetére esett a választás. Egy külön világban voltunk az alatt a két hét alatt. A lányok is nagyon jól érezték magukat. Lubickoltak a tengerben és homokvárat építettek.
A nyárnak azonban vége. Elkezdődött a tanév. Mindenkinek, kivéve nekem. Én nem mentem vissza, mert Edward rávett. Mi mindent el tud érni, ha "hipnotizál"... Azonban a barátaimmal még még mindig találkozgatok. Ők tudnak a gyerekekről, de azt hiszik, Edward unokahúgai a távoli Angliából. Néha hármasban, vagy négyesben megyünk találkozni Mike-kal, akit mellesleg Edward szemernyit sem kedvelt meg, Jessicával, Eric-kel és Angelával. Mindkét lánytól el vannak ájulva. De ki nem? Renesmee-t és Vanessát mindenki szereti.
Charlie-val csak ritkán találkoztam. Nagyon rosszul viseli, hogy Edwardot választom helyette. Ő is tudja azt, amit a barátaim. És nemrég már azt is, hogy Edwarddal összeházasodunk. Majd' megfulladt a dühtől, mikor megtudta, de azóta beletörődött. Sőt, már örül is. Viszont most egy egészen más jellegű beszélgetésre készülök vele. Elmondom neki, hogy az esküvő után a saját érdekében ne találkozzunk. Nehéz lesz elfogadtatni vele, de legalább túl leszek rajta.
Edward Volvo-jával mentem. Amióta Cullenéknél lakom, teljesen megváltozott az ízlésem. Önszántamból hajtok az országúton egekig szaladó sebességmérővel, és ráadásul olyan ruhákat viselek, amiket eddig soha. Egy rózsaszín (!) felső volt rajtam egy kék csőnadrággal, ami arra vall, hogy már nem ellenzem Alice ruháit sem. De a magassarkú cipőre még mindig nem tudott rávenni. Ön- és közveszéllyessé válnék. Inkább maradtam a jól bevált tornacipőnél, ami persze nem lehetett más, csak Converse.
Amikor megérkeztem Charlie házához, nagyot sóhajtottam. Essünk túl rajta.
Kikászálódtam a kocsiból, majd bekopogtattam az ajtón.
-Gyere be, Bells! -szólt apa a nappali felől. Biztosan meccset néz.
-Szia, apu! -köszöntem belépve az ajtón. Odamentem a kanapéhoz és átöleltem. Apu azonnal kikapcsolta a tévét és felállt.
-Rég láttalak, prücsök. -jelentette ki, aztán megölelt.
-Hiányoztál, apu.
-Te is nekem. De mi olyan sürgős? A telefonban azt mondtad, fontos.
-Ülj le! -kértem, azzal lehuppantam a kanapéval szembeni fotelba. Ő is leült és tekintetét rám szegezte.
-Arról lenne szó, hogy az esküvő után nekünk el kell mennünk innen.
-Nektek? -kérdezte apa értetlenül.
-Nekem és a Cullen családnak.
-De miért?
-Azt nem mondhatom meg, de ne aggódj! Amint biztonságos lesz, visszajövünk. -ígértem.
-Értem. -mondta szomorkodva Charlie.
Hosszasan elbeszélgettünk mindenféléről, főleg a közelgő esküvőről és a költözésről. Na meg a gyerekvállalásról. Nem mondtam meg neki egyenesen még most sem, hogy nekem már van kér gyönyörű lányom, de igyekeztem rávezetni. Hiába.
Estig maradtam. Készítettem Charlie-nak vacsorát, amit együtt fogyasztottunk el és nosztalgiázás céljából a kedvenc rajzfilmem egy részét is megnéztük a tévében. Mielőtt az esti meccs elkezdődött volna, eljöttem.
Amikor hazaértem, Edward nyitott ajtót két kislánnyal a sarkában. Mindketten bájosan mosolyogtak rám. Renesmee egy rózsaszín ruhában volt, ami mintha rá lett volna szabva. Vanessa is hasonlóban volt, csak az övé lazább volt és vörös. Míg Vanessa vállig érő haja két fonatba volt fonva, addig Renesmee-é göndören omlott a válláig.
-Szia, Mami! -kiáltották kórusban és széttárt karokkal rohantak felém szélsebesen. Amikor összeütköztünk majdnem elestem erejüktől.
-Sziasztok. -öleltem át őket.
-Szia, drágám. -köszönt Edward is mellettem teremve. -Hogy fogadta?
Felvettem Renesmee-t, majd elindultam befelé. Edward és Vanessa árnyékként követtek. Amikor felértünk a szobánkba, letettem lányomat a szőnyegre Vanessa mellé, aki épp most ért be Edwarddal. Lekuporodtam az ágyra. Edwardhoz bújtam és elmeséltem neki a mai délutánt.
Egyszer csak két kis kéz piszkálta meg a hátamat. Hátrafordultam és egy zöld és egy barna szempárral találtam szembe magam.
-Mami! Mi is fel szeretnénk menni. -mondta Vanessa.
-Gyertek. -felvettem egymás után mindkettőjüket. Odabújtak közénk, hogy aztán felhúzott térdekkel elaludjanak köztünk. Édesen szuszogtak együtt.
-Jó éjt, gyerekek! -mondtuk egyszerre Edwarddal.
Mindketten megpusziltuk őket, majd én magamhoz vettem Renesmee-t, hogy az ágyba vigyem. A kiságyakat idővel Alice lecserélte normális ágyakra, de elárulta, hogy tervez valamit a számukra. Nagyobb lányom szorosan átkarolt és tenyerét az arcomra helyezte.
Álmában épp a nyaralásunk egyik szép délutánját játszotta vissza. És aztán hirtelen elkomolyodott az álma. A tengerparti csodaszép nap eltűnt. Helyét a sötét felhők vették át. Edward odasuhant a két perccel ezelőtt még boldogan játszadozó lányaim elé, hogy védelmezze őket. Aztán nézőpontot váltottunk. Az eddigi külső szemlélő helyett Renesmee szemével láttam a történteket. Vanessát bámulta, aki kétségbeesve nézett vissza rá, majd magamat, amint skarlátvörösen izzó szemmel feléjük tartok. Egy másodpercbe sem telt, míg rájöttem, hogy a veszély, ami miatt kétségbe vannak esve, én vagyok. Rémálombéli önmagam félrelökte a védelmező Edwardot, majd nekiesett Vanessának. A nyakába harapott és egy szempillantás alatt kiszívta belőle az életet. A szörnyeteg félredobta a tetemet és vértől piros ajkait felhúzta gonosz mosolyt eredményezve. Renesmee felé fordult és lassan, kimérten közeledett hozzá.
ekkor Renesmee szeme kipattant és végre jelenbeli, normális önmagam voltam. Kislányom zokogni kezdett és arcát a nyakamba rejtette.
-Mami, olyan szörnyű volt. -zokogta kislányom. A hangos sírásra Vanessa is felébredt. Felemelte a fejét Edward válláról és nagyokat pislogott.
-Renesmee, miért sírsz? -kérdezte.
-Rosszat álmodtam. -szipogott kislányom. Letettem az ágyára, miközben Edward odatette Vanessát is testvére mellé.
-Mit álmodtál? -kíváncsiskodott Vanessa és vígasztalóan átkarolta nővérét.
-A tengerparton voltunk, aztán amikor besötétedett az ég, anyu neked esett és kiszívta a véredet. Aztán meg az enyémet akarta.
Bűnösnek éreztem magam. Most azonnal fel akartam pofozni magam. Majd elsüllyedtem szégyenemben, mert tudtam, ez lesz belőlem, ha nem tudok uralkodni magamon. Egy lelketlen szörnyeteg, akit nem érdekel a gyerekei élete sem.
-Ne féljetek! -fordultam szembe velük. -Megpróbálok majd józan maradni. Minden erőmmel azon leszek. -ígértem. -Nem lesz bajotok.
-Én bízok benned, Mami. -mondta Renesmee.
-És is. -helyeselt Vanessa is.
Én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy édesanyátokat a helyes útra tereljem. -kontrázott Edward.
Mindhárman nevetni kezdtünk.
-Alszol ma velünk? -kérdeztem Renesmee-t. -Vagyis velem.
-Igen. -felelte boldogan.
Odavittem az ágyhoz és letettem.
-Mami, én is rosszat álmodtam. -szólalt meg Vanessa.
-Miért nem mondod egyszerűen, hogy te is itt akarsz aludni? -kérdezte nevetve Renesmee.
Edward a háttérben kuncogott, miközben én áthoztam Vanessát is a franciaágyra.
-Akkor hozom a pizsamákat, hölgyeim. -viccelődtem. Elérte a megfelelő hatást. Felcsendült lányaim szélcsengettyű nevetése.
Átmentem a szemben lévő gardróbba, amit Alice nyitott meg előttem 3 hónappal ezelőtt, amikor ideköltöztem. Külön rész volt elkülönítve a lányoknak. Kivettem két egyforma pizsamát, majd magamnak is kerestem egy hasonlót. Hajamat, ami eddig kontyba volt tűzve, most kiengedtem. Átmentem a hálószobába. A lányok edwarddal szemben könyököltek feltett lábakkal és figyeltek. Kedvesem mesélt nekik valamit, amíg nem voltam itt.
-Aztán erőt vettem magamon és megszólítottam. -mondta Edward, amikor benyitottam. Mindhárman rám szegezték a tekintetüket.
-Miről maradtam le? -kérdeztem.
-Elmeséltem a gyerekeknek, mit éreztem, amikor először találkoztunk.
-Na és mit? -kérdeztem kíváncsian és letelepedtem én is vele szembe és öltöztetni kezdtem Renesmee-t.
-Először is vérszomjat. -szögezte le. -Aztán különlegességet. Mindig is tudtam, hogy te más vagy. Első pillanattól kezdve magam mellett akartalak tudni.
Elpirultam.
-Ez nagyon fog hiányozni. -simított végig rákvörössé vált arcomon, miközben én már Vanessát öltöztettem.
-És milyen volt először beszélgetnetek? -kérdezte kíváncsian Renesmee.
-Ezt majd legközelebb elmeséljük. -ígérte Edward. -Aludnotok kell. Nektek is, és neked is, Bella. -nézett rám. Mintha csak ide lett volna időzítve, előtört belőlem az ásítás.
-Különben is nagy nap lesz a holnap. -tette hozzá Edward.
-Holnap lesz a Mami szülinapja. -mondta Vanessa mosolyogva.
-Bizony, Vanessa. Holnap lesz a Mami 18. szülinapja.
-Lesz torta? -tört ki Renesmee-ből.
-Biztosan. Milyet szeretnél, Bella?
-Nekem mindegy. Amilyet ti szeretnétek, gyerekek.
-Csokisat. -vágták rá mindketten.
-Rendben, akkor az lesz, de mostmár aludjatok. Jó éjszakát!
-Oké. -mondták a lányok.
Bebújtam a paplan alá, magammal húzva gyerekeimet és átöleltem őket. Renesmee-t a bal, Vanessa-t a jobb oldalamról. Edward kiült a kanapéra, miután végigpuszilt mindhármunkat, és elkezdte dúdolni az altatómat. Lassan álomba szenderültem, de tudtam, hogy ő itt marad velünk.
-Jó éjszakát, Edward. -motyogtam és elmerültem az öntudatlanságban.

Új!!!

Sziasztok. Megérkezett az új történetem! Olvassátok el, pls.
www.cukipofa-fluor-sp.blogspot.com
Puszi: Betty