/Bella szemszöge/
Amikor hosszú, mély álmomból felébredtem, a nap alig pislákolt be az ablakon. De hogy lemegy-e éppen, vagy felkel, nem tudtam megállapítani. Lassan kikeltem az ágyból és beleléptem egy határozottan férfi papucsba. Biztosan Edwardé. Ekkor vettem észre, hogy időközben átöltöztetett valaki egy kórházi hálóingbe. Mintha nem otthon szültem volna. De legalább itt egész biztosan nem tévedek el, ahogy a kórházba tenném. Az ágy melletti kis székre, ahol korábban Edward és Alice ült, a fürdőköpenyem volt terítve. Szerelmem elhozta nekem. Ő a legcukibb vőlegényem.
A köpenyt is felvettem és kis lépésekkel elindultam a nappali felé, ahol szólt a tévé, de egész biztosan nem nézte senki. A nappaliba érve 7 arany színű szempár meredt rám. Aztán az egyiknek a tulajdonosa felröhögött.
-Úristen! -mutatott rám a mutatóujjával Emmett. -Úgy nézel ki, mint aki most szabadult egy rossz kórházsorozatból. -tört ki belőle. A röhögése inkább nyerítésnek hangzott.
-Köszönöm. -néztem rá a leggúnyosabb arcomat felvéve. -Én is úgy érzem magam. -vallottam be, majd én is nevetni kezdtem.
-Jó reggelt, drágám. -üdvözölt Edward egy csókkal. A többiek csak mosolyogtak rám.
-Hol van Renesmee és Vanessa? -kérdeztem.
-Fent alszanak. Ők is kimerültek.
-Akkor megvárom, míg felkelnek. -döntöttem el. -Úgyis van egy pár kérdésem.
-Nosza rajta. -huppant le a kanapéra, magával húzva engem is. Befészkeltem magam az ölébe és belekezdtem a mondandómba.
Gondolkoztam, hogy mit kérdezzek legelőször, de végül azt választottam, ami a lelkem mélyén legjobban foglalkoztatott.
-Honnan tudtad, hogy Renesmee az idősebb... mennyivel is?
-2 perccel. Onnan, hogy valami csoda folytán Vanessa gondolatait nem hallom.
-És ez miért van?
-Fogalmam sincs. Frekvenciaeltolódásra gyanakszom, mint neked. Anyja lánya.
Sok ideig kérdezgettem Edwardot az elmúlt 12 óra eseményeiről és ő minden kérdésemre készségesen válaszolt.
A lányok sírni kezdtek.
-Gyere, szerelmem. Ideje megismerkednek a lányaiddal. -húzott fel a kanapéról.
Azonnal a szobánk felé vettem az irányt.
-Edward! -szóltam félve. -Mit esznek a lányok? Kell őket... -szoptatnom, vagy ilyesmi? -fejeztem be a kérdést gondolatban, nehogy Emmett megsejtsen valamit és megint röhögés tárgya legyek.
-Renesmee inkább az embervért issza, míg Vanessa a bébiételt részesíti előnyben.
Lassan mentem a lépcsőn, nehogy elessek, mígnem elértem Edward szobáját. Benyitottam és alig hittem a szememnek. A szoba teljesen át lett rendezve. Az ablakkal szemben egy hatalmas, kovácsoltvas keretű franciaágy volt narancssárga ágyneművel. Edward CD-gyűjteménye az ágy két oldalán a polcokon terpeszkedett a hi-fije felett. A sarokban állt a fehér kanapé, amire emlékeztem, mellette pedig a két kiságy. Az egyikhez odaléptem. Az addig síró babuci most elhallgatott és nagy szemeivel engem figyelt. Mohón kikaptam a kiságyból, amíg Edward a másik babát vette a kezébe.
-Ő melyikük? -kérdeztem a kis rózsaszín ruhás tüneményben gyönyörködve. Az Edward kezében lévő csöppség szintén gyönyörű volt. Úgy látszik, mindketten az apjuk arcvonásait örökölték.
-Ő Vanessa. A fiatalabb. -válaszolta Edward. Hirtelen Vanessa rám villantotta gyönyörű szemét. Könnyek szöktek a szemembe.
-Hisz Vanessa szeme olyan, mint a tiéd volt. -zokogtam örömtelien.
-Igen. -Edward odalépett mellém és átkarolt. A kezében lévő kislányom felém nyújtotta a kezecskéjét.
-Renesmee szeretné, hogy a karodba vedd. Átvegyem Vanessa-t, vagy elbírod őket?
Tiltakozása jeléül Vanessa átkarolta a karomat és megragadta egyik kósza hajtincsemet.
-Szerintem maradni szeretne. -mondtam. Edward kiegyensúlyozta a karjában rakoncátlanul kapálózó Renesmee-t és átadta nekem. Most, hogy megnézhetem őket közelebbről egymás mellett, nem sokban különböznek egymástól. Amíg Renesmee haja bronz színű és a szeme csokibarna, addig Vanessa haja gesztenyebarna és a szeme zöld. Talán két dologban hasonlítanak első látásra. Mindketten eszméletlenül gyönyörűek, mint az apjuk, és mindketten göndörek.
-Szia, Renesmee. -köszöntem neki, majd megpusziltam először őt, aztán Vanessa-t is. -Örülök, hogy végre találkozhatunk.
Mindketten nevetni kezdtek. Renesmee Edwardra nézett, majd vissza rám.
-Ő is örül, hogy megismerhet.
-Éhesek vagytok, gyerekek? -kérdeztem ide-oda tekingetve két lányom között. Renesmee kezecskéi az arcom felé nyújtózkodtak, mire felemeltem egy kicsit. Közben Edward elvette tőlem Vanessa-t és letette a kiságyba. Ő érdeklődve figyelte testvérkéjét, ai tenyerét az arcomra helyezte.
Hirtelen nem Edward szobájában voltam, hanem a konyhában és magamat láttam, amint etetem őt, aztán Vanessa-t.
Majd újból a szobában voltam, mert lányom elvette a kezét az arcomról.
-Mi volt ez? -kérdezte hevesen kapkodva a levegőt.
-Ez Renesmee sajátos akaratkifejezése. Akihez hozzáér, megmutatja neki a gondolatait.
-Tehát enni szeretnétek, kicsi Renesmee? -kérdezte kislányomat nézve. Ő bólintott és nevetgélni kezdett.
-Akkor gyertek. -felvettem Venessa-t is és elindultunk a konyha felé.
-Most bébiételt fogtok kapni. Tartani kell az egyensúlyt. -jelentette ki Edward, mire Renesmee szája legörbült, Vanessa ezzel szemben tapsikolni kezdett. Gondolom, ha vér lenne a menü, akkor fordítva lenne.
Először Renesmee-t etettem meg, ahogy akarta, aztán Vanessa-t. Mindketten megették az adagukat, bár Renesmee kicsit vonakodott az elején. Mindkettőjükkel játszottunk egy kicsit szerelmemmel, majd lefektettük őket.
-Jól megy neked ez az anyai gondoskodás. -jegyezte meg Edward, amikor lehuppantam a franciaágyra és elhelyezkedtem rajta.
-Úgy gondolod?
-Persze. És nem csak én, hanem a gyerekek is. Nem láttad, mennyit nevetgéltek és vigyorogtak a kezedben? Imádnak téged.
Elpirultam. Edward a karjába vett és simogatni kezdte a hajamat.
-Szeretlek. -suttogta.
-Én is szeretlek. -mondtam és megcsókoltam.
Remélem tetszett. Most kaptok egy-két nap időt, mert szabadságra megyek. Egy-két napra. De lehet, hogy nem bírom ki, és írok még. De nem valószínű. Tehát írj komit, hogty előbb jöjjek!
Puszi: Betty
2010. augusztus 27., péntek
2010. augusztus 26., csütörtök
14. fejezet
/Bella szemszöge/
Az utóbbi pár napban, ami a legutóbbi eseménydús nap óta eltelt, nem történt semmi. Csak ettem, ittam és rengeteget aludtam. Ja és persze napjában tízszer voltam a mosdóban. Hiába. A többnyire folyékony diéta ezzel jár.
Tegnap viszont csillapíthatatlan has- és hátfájás tört rám délután. Carlisle mindent megpróbált, de semmi sem segített. Alig bírtam megmaradni egy helyben. Bárhogy feküdtem, sz*r volt. Oldalt feküdve egy ici-picit jobb volt. De nem segített sokat, mert félóránként oldalt kellett cserélnem. Tehát nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.
Nyugtalanságomat az tetézte, hogy a körülöttem lévők mind feszültek voltak. Edward értem aggódott, mint mindig, és Renesmee gondolatai sem tetszettek neki. Carlisle az egészségi állapotom miatt nyugtalankodott. Rose-t nem érdekeltem. Annál inkább a kicsikém. Nyilvánvalóan az én testi épségem mit sem ér számára. Akármennyire megbékéltem az utóbbi időben Rosalie-val, ezt az "apróságot" nem tudtam nem észrevenni.
Már több, mint egy napja hánykolódtam, amikor két dolog történt. A hasfájásom egyre erőteljesebb és gyakoribb lett. De a fájdalomtól nem én szenvedtem legjobban. Edward teljes mértékben magát hibáztatta emiatt. Egyszer csak Carlisle felugrott és így szólt:
-Azt hiszem, itt az idő, Edward! -közölte.
-Máris? -kérdezett vissza Edward ijedten.
-Igen, fiam.
-Renesmee egyre szűkebben van. -tette hozzá szerelmem, belehallgatva kislányom gondolataiba. -Nem tudja, miért, de kénytelen egyre jobban összehúzni magát, hogy ne bántsa Bellát. -aztán elgondolkodott egy pillanatra. -Ajjajj. Igazad van.
-Vedd ki, Edward. -kértem, mert időközben leesett a tantusz. A szülés következik. -Ez senkinek sem jó. Se neked, se nekem, se Renesmee-nek.
-Nincs időnk. Fogy az ereje. -szólt közbe Carlisle. Edward felkapott és az orvosi szobává átalakított dolgozószobába suhant velem. Ott lefektetett a -már ismerős- fehér orvosi ágyra, és fölém hajolt.
-Még mielőtt elkezdjük, mondanom kell valamit. -kezdte, majd apró szünet után folytatta. -Ha bármi komplikáció lép fel, kénytelen leszek változtatni a felállított sorrendemen, és végül az aranyszemű Bellámat fogom elvenni. -mondta kedvenc mosolyom kíséretében.
Én csak tovább tűrtem a fájdalmat, miközben Edward az esetlegesen rám váró további fájdalmakról beszélt. Megérkezett Carlisle is, ezért elkezdték.
Először az iszonyú injekció volt. Carlisle adta be. Hihetetlen precizitással szúrta be azt a nyamvadt tűt a 4-5. csigolyám közé. Borzasztóan fájt, de tudtam, hogy ezt Renesmee miatt kell elviselnem. Ahogyan erre gondoltam, már hirtelen nem is fájt az az aprócska szuri.
A továbbiakat nem láttam, mert nem figyeltem oda. Edward odaült a fejemhez és fecsegni kezdett.
-Most mit gondol? -kérdeztem egy lélegzetnyi szünet alatt.
-Várja, hogy végre meglásson. És igyekszik nem okozni fájdalmat. -tette hozzá.
Amennyire tudtam, elmosolyodtam. Aztán nyílt az ajtó, és leendő nővérkéim léptek be rajta. Rosalie odasuhant Carlisle mellé, Alice pedig Edward mellé.
-Menj csak, Edward. Itt maradok vele. -szólalt meg szerelmem válla felett. Ő szó nélkül helyet cserélt vele, majd közelebb hajolt hozzám.
-Ne félj, kincsem! Nem lesz semmi baj.
-Rendben. -mondtam és a keze után nyúltam. Készségesen odanyújtotta nekem, mire én megszorítottam. A lelkem könnyebb lett tőle. Edward bátorítóan rám mosolygott, aztán így szólt:
-Itt leszek. Apás szülés lesz. -kacsintott rám, és csatlakozott Carlisle-hoz és Rosalie-hez.
-Szóval, miről beszélgessünk? -kérdezte Alice magára vonva a figyelmemet.
Nem feleltem.
-Tudom már. Ez tökéletes alkalom arra, hogy megbeszéljük az esküvő részleteit.
-Nem szeretnék túl nagy felhajtást. -közöltem. -De mivel tudom, hogy imádod a bulikat, ezért mindenben szabad kezet kapsz.
-Tényleg? -vigyorodott el. Mosolya a fülénél is tovább ért.
-Igen. -helyeseltem. -De egy valamit nagyon szeretnék.
-Mit? -kérdezett vissza azonnal.
-Hogy hagyományos legyen. -mondtam mosolyogva.
-Rendben. -bólintott.
-És akkor most mesélj, mit tervezel. -utasítottam, hogy elterelje a figyelmemet.
-Azt szeretném, ha itt lenne nálunk, és... -Edward szakította félbe Alice-t.
-Ez lehetetlen. -döbbent meg a hasamat bámulva. Eközben Alice Edward mellett termett.
-Mi történt? -kérdeztem tudatlanul, de volt egy sejtésem. -Komplikációk? Gyerünk! Csináld, Edward! Felkészültem. -és összeszorítottam a szemem, várva a harapást. De nem jött. Fél szememet kinyitottam. Mind a négyen döbbenten álltak. Aztán Edward szélesen elmosolyodott.
-Úgy tűnik, ikreink születtek. -jelentette be. Könnyek szöktek a szemembe. Erre egyáltalán nem számított senki. Arra fel voltam készülve, hogy talán mégis fiam lesz, de hogy ikrek, az meg sem fordult a fejemben. Pedig én hordtam őket a szívem alatt 1 hónapig. (xD)
-Majd meglátod a saját szemeddel. Egy perc. -mondta és elvette Carlisle-tól a babámat. Mellém lépett és leguggolt.
-Bella. Bemutatom neked Renesmee-t. Renesmee, ő itt a mami. -mutatott be minket egymásnak Edward. Megérintettem gyermekem apró kezét és a szemébe néztem. Mintha csak a tükörbe néztem volna. Renesmee-nek ugyanolyan barna szeme volt, mint nekem.
Rose termett Edward mellett, hogy elvigye a babát. Szerelmem odaadta neki. Rose hátat fordított és elvitte.
-Nem sokára találkozunk, Renesmee. -suttogtam utána.
Másodszülött gyermekemnek Vanessa lett a neve. Gyönyörű baba ő is, mint a nővére. De sajnos őt meg Alice vitte ki.
A műtét végeztével megnyugodtam. Edward odaült mellém és csak nézett. Feltettem neki az első kérdést, ami eszembe jutott.
-Milyen apának lenni?
-Elmondhatatlanul jó. Majd kiugrok a bőrömből.
-És mikor láthatom őket újra?
-Amint az érzéstelenítő hatása elmúlik. 12 óra körül-belül.
-Remek. -örvendeztem, majd ásítanom kellett. -Az nem baj, ha azt a 12 órát alvással töltöm?
-Dehogy baj? Aludj nyugodtan, drágaságom. Szép álmokat!
Edward adott egy csókot, aztán kiment a lányokhoz, engem pedig elnyelt az utóbbi másfél nap fáradtsága.
Remélem tetszett. Várom a komikat.
Puszi: Betty
Az utóbbi pár napban, ami a legutóbbi eseménydús nap óta eltelt, nem történt semmi. Csak ettem, ittam és rengeteget aludtam. Ja és persze napjában tízszer voltam a mosdóban. Hiába. A többnyire folyékony diéta ezzel jár.
Tegnap viszont csillapíthatatlan has- és hátfájás tört rám délután. Carlisle mindent megpróbált, de semmi sem segített. Alig bírtam megmaradni egy helyben. Bárhogy feküdtem, sz*r volt. Oldalt feküdve egy ici-picit jobb volt. De nem segített sokat, mert félóránként oldalt kellett cserélnem. Tehát nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.
Nyugtalanságomat az tetézte, hogy a körülöttem lévők mind feszültek voltak. Edward értem aggódott, mint mindig, és Renesmee gondolatai sem tetszettek neki. Carlisle az egészségi állapotom miatt nyugtalankodott. Rose-t nem érdekeltem. Annál inkább a kicsikém. Nyilvánvalóan az én testi épségem mit sem ér számára. Akármennyire megbékéltem az utóbbi időben Rosalie-val, ezt az "apróságot" nem tudtam nem észrevenni.
Már több, mint egy napja hánykolódtam, amikor két dolog történt. A hasfájásom egyre erőteljesebb és gyakoribb lett. De a fájdalomtól nem én szenvedtem legjobban. Edward teljes mértékben magát hibáztatta emiatt. Egyszer csak Carlisle felugrott és így szólt:
-Azt hiszem, itt az idő, Edward! -közölte.
-Máris? -kérdezett vissza Edward ijedten.
-Igen, fiam.
-Renesmee egyre szűkebben van. -tette hozzá szerelmem, belehallgatva kislányom gondolataiba. -Nem tudja, miért, de kénytelen egyre jobban összehúzni magát, hogy ne bántsa Bellát. -aztán elgondolkodott egy pillanatra. -Ajjajj. Igazad van.
-Vedd ki, Edward. -kértem, mert időközben leesett a tantusz. A szülés következik. -Ez senkinek sem jó. Se neked, se nekem, se Renesmee-nek.
-Nincs időnk. Fogy az ereje. -szólt közbe Carlisle. Edward felkapott és az orvosi szobává átalakított dolgozószobába suhant velem. Ott lefektetett a -már ismerős- fehér orvosi ágyra, és fölém hajolt.
-Még mielőtt elkezdjük, mondanom kell valamit. -kezdte, majd apró szünet után folytatta. -Ha bármi komplikáció lép fel, kénytelen leszek változtatni a felállított sorrendemen, és végül az aranyszemű Bellámat fogom elvenni. -mondta kedvenc mosolyom kíséretében.
Én csak tovább tűrtem a fájdalmat, miközben Edward az esetlegesen rám váró további fájdalmakról beszélt. Megérkezett Carlisle is, ezért elkezdték.
Először az iszonyú injekció volt. Carlisle adta be. Hihetetlen precizitással szúrta be azt a nyamvadt tűt a 4-5. csigolyám közé. Borzasztóan fájt, de tudtam, hogy ezt Renesmee miatt kell elviselnem. Ahogyan erre gondoltam, már hirtelen nem is fájt az az aprócska szuri.
A továbbiakat nem láttam, mert nem figyeltem oda. Edward odaült a fejemhez és fecsegni kezdett.
-Most mit gondol? -kérdeztem egy lélegzetnyi szünet alatt.
-Várja, hogy végre meglásson. És igyekszik nem okozni fájdalmat. -tette hozzá.
Amennyire tudtam, elmosolyodtam. Aztán nyílt az ajtó, és leendő nővérkéim léptek be rajta. Rosalie odasuhant Carlisle mellé, Alice pedig Edward mellé.
-Menj csak, Edward. Itt maradok vele. -szólalt meg szerelmem válla felett. Ő szó nélkül helyet cserélt vele, majd közelebb hajolt hozzám.
-Ne félj, kincsem! Nem lesz semmi baj.
-Rendben. -mondtam és a keze után nyúltam. Készségesen odanyújtotta nekem, mire én megszorítottam. A lelkem könnyebb lett tőle. Edward bátorítóan rám mosolygott, aztán így szólt:
-Itt leszek. Apás szülés lesz. -kacsintott rám, és csatlakozott Carlisle-hoz és Rosalie-hez.
-Szóval, miről beszélgessünk? -kérdezte Alice magára vonva a figyelmemet.
Nem feleltem.
-Tudom már. Ez tökéletes alkalom arra, hogy megbeszéljük az esküvő részleteit.
-Nem szeretnék túl nagy felhajtást. -közöltem. -De mivel tudom, hogy imádod a bulikat, ezért mindenben szabad kezet kapsz.
-Tényleg? -vigyorodott el. Mosolya a fülénél is tovább ért.
-Igen. -helyeseltem. -De egy valamit nagyon szeretnék.
-Mit? -kérdezett vissza azonnal.
-Hogy hagyományos legyen. -mondtam mosolyogva.
-Rendben. -bólintott.
-És akkor most mesélj, mit tervezel. -utasítottam, hogy elterelje a figyelmemet.
-Azt szeretném, ha itt lenne nálunk, és... -Edward szakította félbe Alice-t.
-Ez lehetetlen. -döbbent meg a hasamat bámulva. Eközben Alice Edward mellett termett.
-Mi történt? -kérdeztem tudatlanul, de volt egy sejtésem. -Komplikációk? Gyerünk! Csináld, Edward! Felkészültem. -és összeszorítottam a szemem, várva a harapást. De nem jött. Fél szememet kinyitottam. Mind a négyen döbbenten álltak. Aztán Edward szélesen elmosolyodott.
-Úgy tűnik, ikreink születtek. -jelentette be. Könnyek szöktek a szemembe. Erre egyáltalán nem számított senki. Arra fel voltam készülve, hogy talán mégis fiam lesz, de hogy ikrek, az meg sem fordult a fejemben. Pedig én hordtam őket a szívem alatt 1 hónapig. (xD)
-Majd meglátod a saját szemeddel. Egy perc. -mondta és elvette Carlisle-tól a babámat. Mellém lépett és leguggolt.
-Bella. Bemutatom neked Renesmee-t. Renesmee, ő itt a mami. -mutatott be minket egymásnak Edward. Megérintettem gyermekem apró kezét és a szemébe néztem. Mintha csak a tükörbe néztem volna. Renesmee-nek ugyanolyan barna szeme volt, mint nekem.
Rose termett Edward mellett, hogy elvigye a babát. Szerelmem odaadta neki. Rose hátat fordított és elvitte.
-Nem sokára találkozunk, Renesmee. -suttogtam utána.
Másodszülött gyermekemnek Vanessa lett a neve. Gyönyörű baba ő is, mint a nővére. De sajnos őt meg Alice vitte ki.
A műtét végeztével megnyugodtam. Edward odaült mellém és csak nézett. Feltettem neki az első kérdést, ami eszembe jutott.
-Milyen apának lenni?
-Elmondhatatlanul jó. Majd kiugrok a bőrömből.
-És mikor láthatom őket újra?
-Amint az érzéstelenítő hatása elmúlik. 12 óra körül-belül.
-Remek. -örvendeztem, majd ásítanom kellett. -Az nem baj, ha azt a 12 órát alvással töltöm?
-Dehogy baj? Aludj nyugodtan, drágaságom. Szép álmokat!
Edward adott egy csókot, aztán kiment a lányokhoz, engem pedig elnyelt az utóbbi másfél nap fáradtsága.
Remélem tetszett. Várom a komikat.
Puszi: Betty
13. fejezet
/Bella szemszöge/
Amikor felébredtem, a nappaliban feküdtem a kanapén. Két hűvös kéz fogta a kezemet, míg másik kettő a fejemnél matatott valamit. Az első kezek Edward kezei. Ebben biztos voltam. Ezek a kezek lassan elengedtek, majd ahogy a fejemnél lévők eltávolodtak, gyengéd puszit éreztem a homlokomon. Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű, arany színű szempárral találtam szembe magam. Elmosolyodtam, ahogy az angyal is. Aztán márvány ajka az enyémekre tapadt. Ismét eltolt magától, nehogy megsebezzen. Nem lehet igaz. Már megint. Amint vámpír leszek, egy egész éjjelen át fogom smárolni, megállás nélkül. Vagy még tovább.
-Hallottam, szerelmem. -figyelmeztetett Edward a féloldalas mosolyával. Na tessék. Egy pillanatra nem figyelek a pajzsomra és máris elárultam a tervemet. -Teljes mértékben támogatom a javaslatot.
-Mibe vagy benne? -szólalt meg a háttérből Emmett. -Talán újabb szex? Legalább azt várd meg, amíg megszületik a gyerek. Utána annyit szexelsz vele, amennyit akarsz. -röhögte el magát. Mintha egy medve üvöltene egyfolytában.
-Fogd be, Emmett! -kiáltott rá az egész Cullen család. Rose még tarkón is csapta többszörös férjét, hogy ne szóljon be.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Edward újra felém fordulva.
-Teljesen jól. EJ lenyugodott. Csak...
-Csak mi?
-Csak kényelmetlen ez a merevítő. - mutattam a csípőm felé. Mondatom meghozta a hatását. Újra felhangzott Edward csodálatos nevetése.
Egy ideig elgondolkodtam.
-Mondtál valamit, kedvesem? -kérdezte Edward pár perc csend után.
-Nem. -feleltem.
-És mit gondoltál az előbb?
-A boldog családunkra gondoltam. Rád, rám és a kis rugdosódómra. -mondtam megérintve a pocakom.
-De akkor ki gondolt Bellára? -kérdezte Edward összezavarodva. -Mármint rajtam kívül.
Mindenki bőszen tiltakozott. Valaki azonban odabentről rugdosni kezdett.
-És most meg az emberi vér. Ki csinálja ezt?
Ösztönösen összehúztam magam a fájdalomtól. Támadt egy ötletem. Ahelyett, hogy kimondtam volna, az összezavarodott Edward felé nyúltam. Szerelmem közelebb hajolt, én pedig állánál fogva a pocakomra helyeztem a fülét. A lurkó bent megállt.
-Ez hihetetlen. -suttogta.
-Hallod a pici gondolatait? -kérdeztem izgatottan.
-Bizony. -büszkélkedett nagy mosollyal az arcán.
-És mit mond?
-Szeret téged. -mondta Edward lágyan. -Ki az, aki ne szeretne?
Elpirultam.
-És a hangodat is szereti.
-Lenyűgöző. -mondtam kicsit hangosan. Talán túl hangosan is. Egy erőteljes rúgást kaptam válaszul. Megrándultam tőle.
-Bella. -szólt rám Edward. -Halkabban! Megijesztetted. -mondta és kezét arra a helyre helyezte, hol a kicsikém az előbb megrúgott. Elkezdte gyengéden masszírozni, ami nyugodtsággal töltött el.
-Bocsi, baba. -mondtam és simogatni kezdtem a hasam felső részét.
-Az én hangomat is szereti.
-Ez természetes. A tiéd az univerzum legszebb hangja. Ki ne szeretné? -megragadtam szabad kezét és apró csókot adtam rá. Edward elvette a fülét a pocakomról és közelebb húzódott hozzám. Háttérben Emmett fujjogott.
Kíváncsi lennék, ő hogyan csókolózik Rose-zal... Akkor nekem lenne lehetőségem fujjogni.
-Helyes. Ők sokkal rosszabbak. -mosolygott Edward kimondatlan kívánságomon. Én is kuncogtam vele.
-Szeretlek. -suttogta a fülembe. Én pedig lehajtottam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem a szó.
-És is szeretlek. -suttogtam a mellkasába kicsit megkésve. Elárasztott bőrének édes, bódító illata, amitől azt se tudtam, mi a nevem. Edward gyengéden ajkaim után nyúlt és vad táncba kezdtek. Azonban, mint mindig, most sem tartott túl sokáig a csókunk, mert elhúzódott.
-A pici szomjas. Azt mondja, szeretne egy kis vért. -közölte.
-Rendben. Rose! -fordultam leendő sógornőm felé. -Hoznál egy kis nullás vért? -kérdeztem.
-Máris. -azzal elsuhant. Pár perc múlva egy nagy pohárral tért vissza, benne szívószállal.
-Tessék. -adta át nekem a poharat. Kivette a szívószálat és meghúztam a csészét. Kicsit meleg volt, de nem zavart. Minél előbb bevágom, annál előbb lesz elégedett a kisbabám.
-Így már jó. Ugye, EJ? -kérdeztem, mikor a pohár kiürült.
-"Anyu! Ne nézz engem fiúnak! Én lány vagyok. Nem EJ, hanem Renesmee. Re-ness-mee." -idézte Edward tökéletes Renesmee hangon.
-Bocsi, Renesmee. -mondtam a pocaklakómnak. -Többet nem fog előfordulni. -szégyelltem el magam.
-Tehát nekem lett igazam. -jelentette ki Edward büszkén.
-Miben is? -kérdeztem. Sok mindenben van igaza, de most őszintén nem tudom, miben tévedtem már megint.
-De vicces. -nevetett. -Mindketten ugyanazt kérdeztétek, és még egyszerre is. -kuncogott tovább.
-Szóval, miben lett igazad?
-Abban, hogy a pocaklakód lány. -válaszolta egyszerűen és lényegre törően.
-Bevallom, nyertél. -ismertem be. Legyen neki gyereknap...
-Így van. -büszkélkedett felszegett fejjel.
-Amikor átváltoztatsz, biztosan legyőzlek valamiben. -ígértem. Éreztem, hogy így lesz. Valamiben, amiben ő a legjobb a Cullenek közül.
Remélem tetszett. Várom a komikat ide is és az előzőhöz is. Na meg az Átalakítalak 1. fejezetéhez is. Írjatok komit, pls.
Puszi: Betty
Amikor felébredtem, a nappaliban feküdtem a kanapén. Két hűvös kéz fogta a kezemet, míg másik kettő a fejemnél matatott valamit. Az első kezek Edward kezei. Ebben biztos voltam. Ezek a kezek lassan elengedtek, majd ahogy a fejemnél lévők eltávolodtak, gyengéd puszit éreztem a homlokomon. Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű, arany színű szempárral találtam szembe magam. Elmosolyodtam, ahogy az angyal is. Aztán márvány ajka az enyémekre tapadt. Ismét eltolt magától, nehogy megsebezzen. Nem lehet igaz. Már megint. Amint vámpír leszek, egy egész éjjelen át fogom smárolni, megállás nélkül. Vagy még tovább.
-Hallottam, szerelmem. -figyelmeztetett Edward a féloldalas mosolyával. Na tessék. Egy pillanatra nem figyelek a pajzsomra és máris elárultam a tervemet. -Teljes mértékben támogatom a javaslatot.
-Mibe vagy benne? -szólalt meg a háttérből Emmett. -Talán újabb szex? Legalább azt várd meg, amíg megszületik a gyerek. Utána annyit szexelsz vele, amennyit akarsz. -röhögte el magát. Mintha egy medve üvöltene egyfolytában.
-Fogd be, Emmett! -kiáltott rá az egész Cullen család. Rose még tarkón is csapta többszörös férjét, hogy ne szóljon be.
-Hogy érzed magad? -kérdezte Edward újra felém fordulva.
-Teljesen jól. EJ lenyugodott. Csak...
-Csak mi?
-Csak kényelmetlen ez a merevítő. - mutattam a csípőm felé. Mondatom meghozta a hatását. Újra felhangzott Edward csodálatos nevetése.
Egy ideig elgondolkodtam.
-Mondtál valamit, kedvesem? -kérdezte Edward pár perc csend után.
-Nem. -feleltem.
-És mit gondoltál az előbb?
-A boldog családunkra gondoltam. Rád, rám és a kis rugdosódómra. -mondtam megérintve a pocakom.
-De akkor ki gondolt Bellára? -kérdezte Edward összezavarodva. -Mármint rajtam kívül.
Mindenki bőszen tiltakozott. Valaki azonban odabentről rugdosni kezdett.
-És most meg az emberi vér. Ki csinálja ezt?
Ösztönösen összehúztam magam a fájdalomtól. Támadt egy ötletem. Ahelyett, hogy kimondtam volna, az összezavarodott Edward felé nyúltam. Szerelmem közelebb hajolt, én pedig állánál fogva a pocakomra helyeztem a fülét. A lurkó bent megállt.
-Ez hihetetlen. -suttogta.
-Hallod a pici gondolatait? -kérdeztem izgatottan.
-Bizony. -büszkélkedett nagy mosollyal az arcán.
-És mit mond?
-Szeret téged. -mondta Edward lágyan. -Ki az, aki ne szeretne?
Elpirultam.
-És a hangodat is szereti.
-Lenyűgöző. -mondtam kicsit hangosan. Talán túl hangosan is. Egy erőteljes rúgást kaptam válaszul. Megrándultam tőle.
-Bella. -szólt rám Edward. -Halkabban! Megijesztetted. -mondta és kezét arra a helyre helyezte, hol a kicsikém az előbb megrúgott. Elkezdte gyengéden masszírozni, ami nyugodtsággal töltött el.
-Bocsi, baba. -mondtam és simogatni kezdtem a hasam felső részét.
-Az én hangomat is szereti.
-Ez természetes. A tiéd az univerzum legszebb hangja. Ki ne szeretné? -megragadtam szabad kezét és apró csókot adtam rá. Edward elvette a fülét a pocakomról és közelebb húzódott hozzám. Háttérben Emmett fujjogott.
Kíváncsi lennék, ő hogyan csókolózik Rose-zal... Akkor nekem lenne lehetőségem fujjogni.
-Helyes. Ők sokkal rosszabbak. -mosolygott Edward kimondatlan kívánságomon. Én is kuncogtam vele.
-Szeretlek. -suttogta a fülembe. Én pedig lehajtottam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem a szó.
-És is szeretlek. -suttogtam a mellkasába kicsit megkésve. Elárasztott bőrének édes, bódító illata, amitől azt se tudtam, mi a nevem. Edward gyengéden ajkaim után nyúlt és vad táncba kezdtek. Azonban, mint mindig, most sem tartott túl sokáig a csókunk, mert elhúzódott.
-A pici szomjas. Azt mondja, szeretne egy kis vért. -közölte.
-Rendben. Rose! -fordultam leendő sógornőm felé. -Hoznál egy kis nullás vért? -kérdeztem.
-Máris. -azzal elsuhant. Pár perc múlva egy nagy pohárral tért vissza, benne szívószállal.
-Tessék. -adta át nekem a poharat. Kivette a szívószálat és meghúztam a csészét. Kicsit meleg volt, de nem zavart. Minél előbb bevágom, annál előbb lesz elégedett a kisbabám.
-Így már jó. Ugye, EJ? -kérdeztem, mikor a pohár kiürült.
-"Anyu! Ne nézz engem fiúnak! Én lány vagyok. Nem EJ, hanem Renesmee. Re-ness-mee." -idézte Edward tökéletes Renesmee hangon.
-Bocsi, Renesmee. -mondtam a pocaklakómnak. -Többet nem fog előfordulni. -szégyelltem el magam.
-Tehát nekem lett igazam. -jelentette ki Edward büszkén.
-Miben is? -kérdeztem. Sok mindenben van igaza, de most őszintén nem tudom, miben tévedtem már megint.
-De vicces. -nevetett. -Mindketten ugyanazt kérdeztétek, és még egyszerre is. -kuncogott tovább.
-Szóval, miben lett igazad?
-Abban, hogy a pocaklakód lány. -válaszolta egyszerűen és lényegre törően.
-Bevallom, nyertél. -ismertem be. Legyen neki gyereknap...
-Így van. -büszkélkedett felszegett fejjel.
-Amikor átváltoztatsz, biztosan legyőzlek valamiben. -ígértem. Éreztem, hogy így lesz. Valamiben, amiben ő a legjobb a Cullenek közül.
Remélem tetszett. Várom a komikat ide is és az előzőhöz is. Na meg az Átalakítalak 1. fejezetéhez is. Írjatok komit, pls.
Puszi: Betty
Újabb díj!
Szemem fénye díj... Nagyon köszönöm, Carly.
http://carly-quequowle.blogspot.com/
Akiknek ajánlom, mert ők a szemem fényei:
Carly: http://carly-quequowle.blogspot.com/
Kácsa és Kimberly: http://kacsaandkimberly-tortenet.blogspot.com/
Hencii: http://alkonyat-newmoon-eclipse.blogspot.com/
Carella: http://isabelladenali.blogspot.com/
Bree23: http://bellaedwardesrenesmee.blogspot.com/
Nesszi: http://nesszibaba-azenvilagom.blogspot.com/
Mitchie: http://tevagyavegzetem.blogspot.com/
A fejezettel haladok. A fele már megvan. Sietek vele.
Puszi: Betty
2010. augusztus 5., csütörtök
Új blog!
Megnyitottuk az új blogunkat Kimberly-vel. Lécci nézzétek meg.
http://atalakitalak.blogspot.com/
Puszi: Betty
http://atalakitalak.blogspot.com/
Puszi: Betty
12. fejezet /Bella/
Meghoztam ezt is. Remélem nem pártoltatok el tőlem az elmúlt 2 hét alatt. Nyaraltam, mi mást mondhatnék? De mostantól írok, mint a kisangyal. Ígérem.
Jó olvasást!
Két hét telt el hazatérésünk óta. Egy ideig még Carlisle próbálkozott, hátha megtud valamit a kis rugdosódómról, de semmi. A pocakom egyre jobban gömbölyödik. Inkább vagyok bálna, mint ember. Mostanra bárki megmondhatja első látásra, hogy én bizony terhes vagyok. Közeledik a szülés is, amitől még idegesebb vagyok, de mégis örülök neki. Ugyanakkor az állapotom egyre romlik, ahogy a pici nő. Már olyan gyenge vagyok, hogy a felálláshoz is Edward vagy Rosalie segítségére van szükségem. Teljesen elsápadtam. Megkockáztatom, hogy sápadtabb vagyok még Edwardnál is. Ja és bármit eszek, az nem sokkal később távozik. A múlt héten még a röntgengéppel is közelebbi kapcsolatba kerültem, ugyanis EJ képes volt eltörni egy bordámat. Sokkal erősebb, mint én. Bár az nem nehéz. De ha egészséges lennék, akkor is túlnőne rajtam. Hiába... félig vámpír.
Megdermedtem. Edward rögtön felnézett, mert fél pillanattal ezelőttig az ő hűvös kezét simogattam erőtlenül.
-Mi a baj, Bella? Mid fáj? -kérdezte Edward ijedten és már kiáltott is Carlisle-ért.
-Semmim, csak... -nem tudtam befejezni, mert kedvesem közbe vágott.
-Bella, ugye emlékszel, mit mondtunk neked Carlisle-lal?
-Igen. Mindig mondjam meg, ha valami baj van. -mondtam szemforgatva. -De most nem erről van szó.
-Akkor miért dermedtél le? -kérdezte összezavarodottan. Közben megérkezett Carlisle is.
-Mi van akkor, ha a pici inkább rád hasonlít, mint rám? -vetettem fel. Edward kérdőn nézett rám.
-Mi lenne? Semmi.
-Dehogynem. ...ha a kicsinek inkább a vér kell, mint az emberi kaja. -böktem ki. Edward úgy ledöbbent, hogy levegőt venni is elfelejtett.
-Úgy gondolod? -kérdezett vissza Carlisle.
-Egy módon tudhatjuk meg. -mondtam.
-Rosalie! -fordult Carlisle fogadott lánya felé. -Hoznál Bellának egy kis nullás vért?
-Máris. -felelte és már el is tűnt. Meg fogom valaha szokni ezt?
-Remélem igazad lesz. -szólalt meg Edward. Végszóra megjelent Rosalie egy fehér bögrével. Le volt takarva egy kávéscsésze alátéttel, de a szívószál így is kilógott belőle. Rose átrepült a szobán egyenesen az ágyam mellé, és átadta a poharat. Elég meleg volt. Kortyolni kezdtem, mire minden szem rám szegeződött. Kivéve egyet. Két korty között kérdeztem rá hollétére.
-Hol van, Alice?
-A padláson. -felelte röviden Rose.
-De miért?
-Fáj a feje, ha a közeledben van. A pici eléggé akadályozza a jövőd kutatását.
-Ó, értem. -mondtam és újra kortyolni kezdtem. A kisbabám helyeslően rugdosott. Tehát megtaláltuk azt, ami neki kell. Elmosolyodtam. Apró mosolyom láttán Edward is boldog lett és homlokon csókolt.
Amikor a pohárban már nem volt semmi, éreztem, hogy a kezdetben még gyengécske rúgások egyre erősödnek. Ahogy én erősödtem, úgy a baba is. Összerándultam minden egyes rúgás után, amit rögtön követett egy másik.
-Azt hiszem, erre vágyott. -nyögtem összeszorított fogakkal. Edward nyugtató kezei ugyan ott voltak a hasamon, de a kicsi nem csillapodott. Hirtelen két reccsenést hallottunk, aztán semmi. Irdatlanul elkezdett fájni a csípőm.
-Két újabb borda? -kérdezte Edward gyorsan.
-Nem. -nyögtem erőtlenül. -Ez a medencecsontom lesz, úgy érzem.
Edward azon nyomban felszáguldott velem az orvosi szobába, ahol Carlisle már várt minket.
-Gyorsan, fiam! Fektesd az ágyra! -utasította őt Carlisle. Edward mindent a további utasítások szerint tett. Lefektetett az ágyra és hagyta apját megvizsgálni. Valószínűleg a kicsi megnyugodott attól, hogy eltörte a csontom, mert azóta meg sem mozdult.
Carlisle, amennyire lehet, kíméletesen vizsgált meg, aztán adott egy adag fájdalomcsillapítót.
-Ettől nem sokára elálmosodsz. -mondta. -Ne félj! A nehezén túl vagy.
Én csak bólintottam. Nem voltam képes többre, mert már éreztem is a fájdalomcsillapító hatását. Egyre jobban csukódott le a szemem, de nem akartam aludni. Még nem. Helyette inkább megpróbáltam felültem. Edward hűvös keze visszatartott. A szemembe nézve megkérdezte azt, amit az elmúlt héten ha nem hallottam 1000-szer, akkor egyszer sem.
-Mi a baj, Bella?
-Semmi. -feleltem laposakat pislogva. -Csak mielőtt elalszom... kérhetek egy csókot?
-Természetesen. -mondta magától értendően és gyengéden megcsókolt. Szenvedélyes volt, de óvatos. Kell is az óvatosság, mert most még törékenyebb vagyok, mint eddig.
Hamar véget ért a mámoros csók. Visszahuppantam a párnára, mert közben egy kicsit megemelkedtem.
Pár pislogás után az öntudatlanságba merültem.
Remélem, tetszett. Várom a komikat!
Puszi: Betty
Jó olvasást!
Két hét telt el hazatérésünk óta. Egy ideig még Carlisle próbálkozott, hátha megtud valamit a kis rugdosódómról, de semmi. A pocakom egyre jobban gömbölyödik. Inkább vagyok bálna, mint ember. Mostanra bárki megmondhatja első látásra, hogy én bizony terhes vagyok. Közeledik a szülés is, amitől még idegesebb vagyok, de mégis örülök neki. Ugyanakkor az állapotom egyre romlik, ahogy a pici nő. Már olyan gyenge vagyok, hogy a felálláshoz is Edward vagy Rosalie segítségére van szükségem. Teljesen elsápadtam. Megkockáztatom, hogy sápadtabb vagyok még Edwardnál is. Ja és bármit eszek, az nem sokkal később távozik. A múlt héten még a röntgengéppel is közelebbi kapcsolatba kerültem, ugyanis EJ képes volt eltörni egy bordámat. Sokkal erősebb, mint én. Bár az nem nehéz. De ha egészséges lennék, akkor is túlnőne rajtam. Hiába... félig vámpír.
Megdermedtem. Edward rögtön felnézett, mert fél pillanattal ezelőttig az ő hűvös kezét simogattam erőtlenül.
-Mi a baj, Bella? Mid fáj? -kérdezte Edward ijedten és már kiáltott is Carlisle-ért.
-Semmim, csak... -nem tudtam befejezni, mert kedvesem közbe vágott.
-Bella, ugye emlékszel, mit mondtunk neked Carlisle-lal?
-Igen. Mindig mondjam meg, ha valami baj van. -mondtam szemforgatva. -De most nem erről van szó.
-Akkor miért dermedtél le? -kérdezte összezavarodottan. Közben megérkezett Carlisle is.
-Mi van akkor, ha a pici inkább rád hasonlít, mint rám? -vetettem fel. Edward kérdőn nézett rám.
-Mi lenne? Semmi.
-Dehogynem. ...ha a kicsinek inkább a vér kell, mint az emberi kaja. -böktem ki. Edward úgy ledöbbent, hogy levegőt venni is elfelejtett.
-Úgy gondolod? -kérdezett vissza Carlisle.
-Egy módon tudhatjuk meg. -mondtam.
-Rosalie! -fordult Carlisle fogadott lánya felé. -Hoznál Bellának egy kis nullás vért?
-Máris. -felelte és már el is tűnt. Meg fogom valaha szokni ezt?
-Remélem igazad lesz. -szólalt meg Edward. Végszóra megjelent Rosalie egy fehér bögrével. Le volt takarva egy kávéscsésze alátéttel, de a szívószál így is kilógott belőle. Rose átrepült a szobán egyenesen az ágyam mellé, és átadta a poharat. Elég meleg volt. Kortyolni kezdtem, mire minden szem rám szegeződött. Kivéve egyet. Két korty között kérdeztem rá hollétére.
-Hol van, Alice?
-A padláson. -felelte röviden Rose.
-De miért?
-Fáj a feje, ha a közeledben van. A pici eléggé akadályozza a jövőd kutatását.
-Ó, értem. -mondtam és újra kortyolni kezdtem. A kisbabám helyeslően rugdosott. Tehát megtaláltuk azt, ami neki kell. Elmosolyodtam. Apró mosolyom láttán Edward is boldog lett és homlokon csókolt.
Amikor a pohárban már nem volt semmi, éreztem, hogy a kezdetben még gyengécske rúgások egyre erősödnek. Ahogy én erősödtem, úgy a baba is. Összerándultam minden egyes rúgás után, amit rögtön követett egy másik.
-Azt hiszem, erre vágyott. -nyögtem összeszorított fogakkal. Edward nyugtató kezei ugyan ott voltak a hasamon, de a kicsi nem csillapodott. Hirtelen két reccsenést hallottunk, aztán semmi. Irdatlanul elkezdett fájni a csípőm.
-Két újabb borda? -kérdezte Edward gyorsan.
-Nem. -nyögtem erőtlenül. -Ez a medencecsontom lesz, úgy érzem.
Edward azon nyomban felszáguldott velem az orvosi szobába, ahol Carlisle már várt minket.
-Gyorsan, fiam! Fektesd az ágyra! -utasította őt Carlisle. Edward mindent a további utasítások szerint tett. Lefektetett az ágyra és hagyta apját megvizsgálni. Valószínűleg a kicsi megnyugodott attól, hogy eltörte a csontom, mert azóta meg sem mozdult.
Carlisle, amennyire lehet, kíméletesen vizsgált meg, aztán adott egy adag fájdalomcsillapítót.
-Ettől nem sokára elálmosodsz. -mondta. -Ne félj! A nehezén túl vagy.
Én csak bólintottam. Nem voltam képes többre, mert már éreztem is a fájdalomcsillapító hatását. Egyre jobban csukódott le a szemem, de nem akartam aludni. Még nem. Helyette inkább megpróbáltam felültem. Edward hűvös keze visszatartott. A szemembe nézve megkérdezte azt, amit az elmúlt héten ha nem hallottam 1000-szer, akkor egyszer sem.
-Mi a baj, Bella?
-Semmi. -feleltem laposakat pislogva. -Csak mielőtt elalszom... kérhetek egy csókot?
-Természetesen. -mondta magától értendően és gyengéden megcsókolt. Szenvedélyes volt, de óvatos. Kell is az óvatosság, mert most még törékenyebb vagyok, mint eddig.
Hamar véget ért a mámoros csók. Visszahuppantam a párnára, mert közben egy kicsit megemelkedtem.
Pár pislogás után az öntudatlanságba merültem.
Remélem, tetszett. Várom a komikat!
Puszi: Betty
2010. augusztus 3., kedd
Díjak!
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
1. Köszönöm szépen Esme ezt a díjat.
2. Kész
3. http://onelove-esme.blogspot.com/
4. Szeretem a Vámpírnaplókat.
Team Stefan (L)
Team Edward (K)
Imádom a Vampire Suck-ot. Nagyon nagy az a film. Ajánlom mindenkinek.
A szobám ki van tapétázva poszterekkel. :D
A barátaim a mindeneim.
Oda vagyok meg vissza Brasch Bencétől. <3
5. Nem küldöm tovább senkinek, mert mindenki megérdemli. Talán egy blogot emelnék ki.
Kácsa és Kimberly blogja: http://kacsaandkimberly-tortenet.blogspot.com/
6. kész
7. kész
Köszönöm a díjat Greengirl-nek.
http://jacobandnetty.blogspot.com/
5 dolog rólam.
Szeretek olvasni, meg írni is.
Van egy öcsém.
Nem vagyok túl bátor.
Szó szerint nyszi. xD
Team Stefan, Edward, Damon, Bella, Elena
Akinek adom az Kácsa és Kimberly.
http://kacsaandkimberly-tortenet.blogspot.com/
Ezt a díjat pedig Carly-tól kaptam. Nagyon köszönöm.
1. Megírod,hogy kitől kaptad.
2. Írsz öt dolgot magadról.
3. Kiteszed a képet a blogodba.
4. Továbbítod legalább öt embernek.
5. Hagysz náluk egy megjegyzést.
1. kész
2. már 2x leírtam...
3. kész
4. http://kacsaandkimberly-tortenet.blogspot.com/
5. kész
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)